7.rész Egyszer majd megérted

Lee Byung Hun

Miért is kellett ilyen hülyének lennem? Gondolkodnom kellett volna, mielőtt kinyögöm Hana - nak, hogy jöjjön hozzám feleségül és akkor minden rendbe jön? Miért gondoltam ezt komolyan. Nem akarom őt belerángatni ebbe a tökéletlen életbe amit élek. Félek, mert ő annyira törékeny, az újságírók tönkretennék az életét, mint mikor fiatal volt. Sok olyan dolgot tudok róla, amit soha senkinek sem mondott el. Tudom, hogy az igazi neve nem Hana Ra, hanem Lee Ji Eun, vagy, hogy az apja Korea elnöke. Még jól emlékszem a napra, mikor Hana bátya először keresett fel, hogy segítsek neki megvédeni a húgát. Akkor már megjelent az első lemezünk a srácokkal, így álnevet felvéve, mentettem ki a lányt, abból a pokolból ahová került. Aztán persze rendesen beleszerettem. Nem is gondoltam, hogy egy lehet rám ekkora hatással. Chun Jun mindent elmondott, én pedig megígértem, hogy mindig meg fogom őt védeni. Ezért is költöztünk a fiúkkal Hana szomszédságába. Tudtam, hogy az emberektől való félelme nem alaptalan. Amikor az apja korrupt ügyekkel börtönbe került, mindenki Hana - ra támadt. Ha a bátya nem találta volna ki az öccse halála miatt, tönkrement lány történetét, Hana belebetegedett volna az örökös félelembe. Legutóbb, pedig Hana édesanyja kért meg arra, hogy kerül amibe kerül védjem meg Hanat, mert nem akarja, hogy a lánya újra átélje azt, ami kis híján tönkretette az egész életét. Én pedig rájöttem, hogy nem leplezhetem le magamat, mert nem szerettem volna, ha azt hinné, hogy csak azért vagyok mellett, mert az anyja erre kért meg engem. Én már el tudom viselni a nyilvánosságot, de neki mindig felhoznák az apja ügyét, ezért is nem akartam belerángatni őt ebbe a zavaros életbe. De kénytelen voltam rájönni, hogy ha nem teszem meg, akkor soha nem lesz képes szembenézni a múltjával. A mai napot igyekeztem tőle távol tölteni. Gőzöm sem volt, hogyan tudnék beszélni vele, hiszen valami mindkettőnkben megváltozott azóta, hogy kiderült az életem sötétebbik része. A fiúk, már rég Hana lakásán cseverésznek a lánnyal, mindenki engem kivéve. Egyedül voltam, mert muszáj volt tisztán lássak. Jól át kellett gondolnom mi lesz a következő lépés. Aztán úgy döntöttem, hogy mégis felhívom. Nem bírtam ki, hogy legalább a hangját ne halljam. Bepötyögtem a mobilon Hana számát és felhívtam.

- Halló! Byung Hun hol vagy? Nagyon aggódtam miattad! - hallatszott a hangján, hogy pillanatokkal ezelőtt, még sírt.

- Hana hercegnőm mi történt? - kérdeztem, de Hana csak elhaló hangon kimondta, a végítéletemet.

- Gyereket várok Buyng Hun! - az volt az a pont, amikor felpattantam a helyemről, majd mint az őrült kirohantam a házból, egyenesen Hana lakására. Még az sem érdekelt, hogy a telefonom összetörten hever a földön. Csak úgy se szó se beszéd berontottam a házba és a kanapén megtaláltam, a teljesen kétségbeesett lányt, aki remegő testtel állt fel, mikor meglátott engem. Mielőtt bármit mondhatott volna, szorosan a karjaimba zártam.

- Hana mond ki újra! - gyengéden belepusziltam a vállába és a kezem lecsúszott egyenesen a hasára.

- Én gyereket várok Byung Hun! - láttam, hogy az arcán mosoly jelent meg. Újra magamhoz húztam, majd megcsókoltam.

- Egy pillanatra azt hittem, hogy tényleg nagy baj van! Tudod mennyire megijesztettél?

- Akkor ez nem baj? Akkor nem kell elvetetnem ugye?

- Neked ez megfordult a fejedben? Miféle buta nőszemély vagy te? Hogy gondolhatsz ilyet? - Hana egy pillanatra elmosolyodott, majd ismét előjött a komolyabb arca.

- Sajnálom, hogy miattam csak még jobban össze fog kuszálódni az életed Byung Hun!

- Elég legyen már! El tudod képzelni mennyire örülök? - közelebb lépett hozzám, majd egy puszit nyomott az arcomra. 

- Na és mi lesz most? Hiszen nekem még el kell valahogy mondanom a szüleimnek is a dolgot.

- Hana, tudom, hogy csak az anyukáddal éltél. Többet tudok rólad, mint amit el tudsz képzelni. Előttem nem kell megjátszanod magadat! Egyébként, majd beszélünk anyukáddal, mikor a bátyádnak is elmondtuk rendben? - láttam, hogy teljesen lefagyott. Meglepte, hogy én tisztában vagyok mindennel, ami vele történt.

- Honnan tudsz te mindent? Hiszen sosem említettem neked.

- Te nem is. De a bátyád felvilágosított róla, mielőtt járni kezdtünk még a középiskolába. Ln pedig már akkor tudtam, hogy minden rossztól meg akarlak óvni téged Ji Eun! - a nevét szinte belesuttogtam a fülébe, nehogy a többiek meghallják. Láttam, hogy egy könnycsepp gördül le az arcán és magamhoz öleltem, mielőtt újra sírni kezdett volna.

- Sajnálom, hogy nem tőlem tudtad meg. Csak annyira féltem. Az apámnak hála tönkrement az életem és rettegek emberek közé menni, mert mindegyik annyira rosszindulatú.

- Tudom és hidd el nem hibáztatlak semmiért. Csak bízz bennem! Emlékszel mit mondtál nekem tegnap? Hogy együtt túl fogunk jutni mindenen!

- Miért van az, hogy mindig neked van igazad? - lebiggyesztette a száját, majd úgy tett, mintha meg lenne sértődve.

- Mert mindig egy lépéssel előtted járok hercegnő! - elnevettem magamat, mire ő tetetett sértődöttséggel, hátat fordított nekem, de az egyik kezét hátranyújtotta, hogy meg tudjam fogni.

- Menjünk a szobámba és mutatok valamit! - elmosolyodott, majd előre ment én pedig követtem. A szobájában, minden a helyén volt. Na igen Hana elképesztően rendmániás, ami meg is látszik a szobáján. Mikor bement a szobába, kinyitotta a fiókját és előszedett belőle egy borítékot, majd felém nyújtotta.

- Mégis mi ez? - kérdeztem, a kívülről üresnek látszó borítékra nézve.

- Csak nézd meg mi van benne! - kinyitottam a borítékot, majd megláttam benne Han ultrahang képét, amin tisztán kivehető volt a gyerekünk, aki a hasában növekszik. Egy pillanatra elmosolyodtam, majd Hana felé fordultam.

- Azt hiszem ezt megtartom!

- Hé ezt a képet én kaptam nem adom csak úgy oda neked. Egyébként Byung Hun, mégis miért vagy ilyen kedves velem? Ha nem érezném, hogy szeretsz, azt hinném, hogy valaki megkért rá téged.

- Egyszer majd megérted. Mindent megértesz majd idővel! - magamhoz húztam, majd egy puszit nyomtam a homlokára. Tudom, hogy még nem jött el az ideje, hogy elmondjam neki a teljes igazságot, de amint képes leszek rá, színt fogok vallani neki!