3.rész Nem hall, nem lát, mégis szeret

Ha Na Ra

Byung ölelése, furcsa melegséget adott a szívemnek. Úgy öleltem őt, ahogyan csak a bátyámat szoktam. Nem értettem magamat, hiszen egy órával ezelőtt, még utáltam őt, most meg úgy csimpaszkodom belé, mintha az életem múlna rajta. Azonban egy idő után, kezdett neki kényelmetlen lenni.

- Ha Na most már elég lesz! - szólt rám, én viszont, csak tovább kapaszkodtam a nyakába.

- Ha Na kérlek! - kiáltotta el magát és gyengén ellökött magától. Bevallom kicsit rosszul esett. Most már tényleg nem értem ezt a fiút. Az egyik pillanatban, még kedves velem, vigasztal, utána pedig úgy tesz, mintha nem történt volna semmi.

- Ha a fiúk meglátnak így minket, akkor félre fogják érteni. Ez csak egy ölelés volt, nekem nem jelentett semmit! - a szavai hidegek voltak, és nem mutattak semmiféle érzelmet. Én fogtam egy zsebkendőt az asztalról, majd letöröltem vele a könnyeimet.

- Ne haragudj, nem volt szándékos, ha neked ez tényleg nem jelentett semmi, ám legyen. Most pedig, ha megbocsátasz, még ki kell takarítanom, mire Suzy megjön. Nem szeretném, ha gyanítana valamit.

- Rendben. Visszamegyek a fiúkhoz, biztosan megjöttek már - fejet hajtott előttem amit, viszonoztam, majd csak az ajtó csapódást hallottam. Teljesen össze vagyok zavarodva. Én tényleg élveztem Byung ölelését? Vajon ezek után, majd többször akarom őt látni és az is megeshet, hogy beleszeretek? El kellett hessegetnem ezeket a gondolatokat. Közte és köztem, nem lehet semmi sem. Ő más mint én, én más vagyok mint ő. Két különböző világ vagyunk. Előkaptam, a seprűt és elkezdtem felsöpörni a lakást. Nem szeretném, ha Suzy meglátná, hogy mi történt a lakásban. Igaz, hogy ő pontosan tudja, mi történt velem és miért zárkóztam el az emberek elől mégsem akarom, hogy aggódjon miattam. Remélem apa meggondolja magát és mégsem küldi ide Chun Yun - t. Felszakítaná a régi sebeket és erre nincs szükségem. Miután végeztem a takarítással, rezgett a mobilom. Gyorsan felkaptam és láttam, hogy egy új üzenetem érkezett. Mikor megnyitottam, láttam, hogy Byung Hun küldött nekem, egy apró részletet, az új dalukból

Minden egyes nap utáljuk egymást. 

Mintha nem is élhetnék veszekedés nélkül. 

Kinek a hibája ez az egész? 

Könnyedén kimondtuk, hogy "nem vagyunk jobbak, mint az idegenek". 

De nem sokára egy "hiányzol" kíséretében találunk egymásra.

Miközben olvastam a sorokat kicsit elmosolyodtam. Eszembe jutott, hogy Byung Hun és én mennyit veszekedtünk, utána pedig a ma történt dolgok is eszembe jutottak. Lehet, hogy ezzel jelezni akart nekem valamit? Jaj, Ha Na elég legyen az ilyen gondolatokból! Te és Byung Hun soha nem lesztek egy pár, bármennyire is szép és jó lenne. A zsebembe csúsztattam a mobilt, és a kanapéra ültem. Nagyon fárasztó tud lenni, a takarítás, főleg ha senki sem segít neked benne. Már lassan esteledett, de Suzy még nem volt sehol. Kicsit kezdtem aggódni, hogy valami baj történt vele, hiszen ha nem tud jönni valamilyen oknál fogva, azt úgyis megírja üzenetben, ahogyan szokta. Már el is indultam, hogy megkeressem, mikor nyílt az ajtó és belépett a barátnőm. A szája lila volt, vacogott és nehezen vette a levegőt.
- Suzy atya ég! Mi történt? - kérdeztem tőle, majd ráterítettem, egy plédet, hogy melegen tartsam.
- Bocsi, hogy késtem hidd el nagyon igyekeztem. Soha, de soha nem futottam még ennyit mint most.
- Na jó, ülj le szépen, én pedig csinálok forró csokit rendben? - ő bólintott egyet, én pedig el is indultam a konyhába. Előkaptam egy bögrét, majd egy lábasban tejet melegítettem. Miközben az melegedett, vittem még egy takarót, amivel Suzy betakarhatja magát. Ezek után a tejhez raktam a csokit, összekevertem, majd a gőzölgő itallal visszamentem hozzá.
- Szóval, hogy akarod hallani a sztorit? Tömören vagy a legapróbb részletességgel?
- Az attól függ miről van szó? - kérdeztem majd a kezébe nyomtam a bögrét.
- Hát arról, hogy Niel és CAP beszélgetéséből, nekem az jött le, hogy Oppa nagyon is csíp engem, ha érted, hogy értem.
- Ezzel, most azt akarod mondani, hogy bejössz neki?
- Igen elképzelhető. De ki a frászt érdekel, ha Korea legszexibb pasija lehetne a pasim? Bocsi Ha Na tudom, hogy neked Byung Hun az eseted, remélem nem sértettelek meg ezzel.
- Nem is az esetem! Az ilyen pasik, csak a lányok hülyítéséhez értenek, semmi máshoz. Ha elfogadsz tőlem, egy tanácsot, akkor ne reménykedj vele kapcsolatban. Nem szeretném, ha megbántana téged, vagy valami.
- Ha Na, nem akarlak megbántani, de te már rég nem jártál senkivel és...
- Az apám írt nekem egy levelet! - vágtam bele a szavába. Gratulálok Ha Na Ra. Te meg az a nagy szád, képes mindent elrontani. Vajon miért nem tudom befogni a számat, mikor kell?
- Ez most tök komoly? Nekem te azt mondtad, hogy nem tartod velük a kapcsolatot, a baleset óta.
- Igen nem is tartottam. Az apám ma küldött egy levelet, amiben már ezerszer is elismétli, hogy ne magamat hibáztassam a balesetért. Ráadásul, azt mondta, hogy hamarosan Chun Yun is ide fog jönni, hogy megnézze jól vagyok e.
- Chun Yun Oppa ide jön? - kérdezte, miközben felcsillant a szeme. Suzy, már gyerekkorunk óta gyermeki vonzalmat érzett a bátyám iránt, noha Chun Yun 4 évvel idősebb nála, ráadásul van is barátnője, már egy ideje. Noha nem tartom a kapcsolatot sem vele, sem a családom többi tagjával, azért nyomon követem a vele kapcsolatos történéseket.
- Suzy nem szeretném, ha Chun Yun megjelenne itt, mert különben dührohamot kapnék, mint általában. Jó persze jól esne, ha az egyetlen ember, aki nem hibáztat a balesetért itt lenne, de még időre van szükségem.
- Ha Na, lassan már két éve, hogy elzárod magad az emberek elől. Mégis mi értelme ennek?
- A félelem Suzy. Megbénít a félelem. Nem szeretném átélni azt amit azon az éjszakán, már átéltem. Igaz, hogy erősnek mutatom magamat és eltiporhatatlannak, de ez csak egy álca és semmi más. Belülről, igenis mardos a félelem, hogy megtörténik újra. Te pontosan tudod, hogy min mentem keresztül, szóval érts meg kérlek!
- Nyugi én megértelek téged. A legjobb barátnőm vagy, már gyerekkorom óta. Jobban ismerlek, mint te saját magadat - jól estek Suzy szavai. Óvodás korom óta ő az egyetlen barátnőm. Gyerekként is kerültem az emberek társaságát, általában csak Suzy - val beszélgettem. Ez a dolog valahogy felnőtt koromra is megmaradt. Persze volt egy idő, pontosabban a középiskolás éveim, mikor több barátom volt, de azokat a barátságokat, az én hőn áhított szerelem romba döntötte. Mostanra már megtanultam, hogy nem szabad közel engednem magamhoz senkit, mert a végén úgyis csalódni fogok. Többször jártam már így, szóval pontosan ezért zavart annyira, amikor a Teen Top tagok próbáltak közeledni felém. Hiszen nem is ismertek engem, de máris úgy tettek, mintha ezer éve ismernénk egymást. Viszont nagyon jól esett, hogy próbáltak törődni velem. Nem tudom mi lehetett ezzel a céljuk, de hálás vagyok nekik.
- Mi lenne, ha ma itt aludnál? Már nagyon késő van és nem szeretnélek elengedni egyedül.
- Ha Na te vagy a legjobb. Akkor én fel is megyek aludni, mert hulla fáradt vagyok - én elmosolyodtam, Suzy pedig felszaladt az emeletre.

*Másnap*

Másnap reggel, miközben Suzy még nagyban aludt, én úgy döntöttem, hogy elkészítem a reggelit. Mikor lementem, sehol sem találtam a fiúkat. Furcsa volt, mert ilyenkor már mindannyian itt szoktak lenni. Kicsit megdörzsöltem a szememet, majd bementem a konyhába. Meglepetésemre, az asztalon egy nagy tálcán már elő volt készítve a reggelim. A bögrém mellett, pedig egy kis cetli virított.

"Csak, hogy ne csinálj mindent egyedül"

Kicsit elmosolyodtam. Nem tudom, hogy ki lehetett az aki, ezt írta, de tény, hogy kicsit megkönnyítette a helyzetemet. Megfogtam a tálcát, és elindultam vele a nappali felé. A tálcát az asztalra tettem, majd leültem a kanapéra. Kezdtem hozzálátni, a reggelihez, mikor kopogtak. Sóhajtottam egyet, majd felálltam és kinyitottam az ajtót. A változatosság kedvéért ismét Byung Hun jelent meg az ajtómban. Ma valahogy másképp nézett ki. A haja nem volt összeborzolva, ahogy általában hordani szokta és szemüveget is viselt. Ki sem nézte volna belőle az ember lány, hogy egy ilyen külsővel rendelkező fiú, hogyan lehet ünnepelt sztár.
- Talán csak nem csoda történt? Rossz fiúból egy igazi IQ zseni, stréberré változtál? - kérdeztem tőle nevetve, majd betessékeltem a házba.
- Befognád? Csak azért van rajtam ez a szemüveg, mert túl sokat használtam a kontaktlencsémet és kezdett megfájdulni tőle a szemem.
- Ki gondolná, hogy az agyon sztárolt lányok kedvence szépfiúnak is van egy kis szépséghibája.
- Nem azért jöttem, hogy válogatott kedvességekkel bombázz le engem. Van egy ajánlatom, amit szerintem képtelen leszel visszautasítani.
- Mégis milyen ajánlatról beszélsz? - kérdeztem és ismét helyet foglaltam a kanapén
- Felteszek egy találós kérdést. Ha sikerül kitalálnod, akkor ígérem, többet még a házad közelébe sem megyünk - nekem felcsillant a szemem. Talán csak nem csoda történt? Csak így magától felajánlja, hogy eltűnnek az életemből, cserébe csak egy találós kérdést kell kitalálnom. Olyan egyszerű mint az egyszer egy. Képtelenség, hogy ne tudjam kitalálni.
- Na és mennyi időm van arra, hogy kitaláljam a kérdésedet?
- Ameddig csak ki nem találod. Viszont figyelmeztetlek, ha feladod, akkor soha nem fogsz megszabadulni tőlünk, ezt garantálom! - erre a mondatra kicsit összerezzentem. Mégis mit ért az alatt, hogy soha? Talán tudja, hogy nem fogom tudni megválaszolni a kérdést és továbbra is itt akarnak téblábolni a házamban? Mi járhat vajon Byung Hun sötét fejében?
- Rendben hallgatlak. Mi lenne az a kérdés?
- Találd ki mi az? Nem hall, nem lát mégis szeret? - elkerekedett szemekkel meredtem a velem szemben ülő fiúra. Mi az, hogy nem hall nem lát mégis szeret? Ez valami vicc akart lenni?
- Rendben van. Egy hét múlva meg lesz a válasz. Utána, végre lekoptok rólam. Most pedig, ha nem bánod szeretnék megreggelizni, szóval lennél olyan kedves és elhúznád a csíkot?
- Persze már itt sem vagyok angyalka! - valahogy kezd elegem lenni, a hülye beceneveiből. Legalább az egyik végre találhatna is. Nem vagyok, sem tündér, sem hercegnő, angyal pedig végképp nem. Utálom, ha jó pofizni akarnak velem. Miután Byung elment, visszakászálódtam a kanapéra, majd neki láttam a reggelinek. Már a második falatot erőltettem magamba, mikor újra csöngettek. Mérgesen keltem fel a kanapéról, mert biztos voltam benne, hogy Byung vagy valamelyik másik akar már megint a társaságomban lenni.
- Byung Hun már megint mit akarsz mi? - kiabáltam ki, majd kinyitottam az ajtót. Azonban, mikor megláttam ki állt az ajtó túlsó végén, a döbbenettől, teljesen lefagytam.
- Oppa? - nyögtem ki alig hallhatóan, majd hirtelen elkezdett forogni velem az egész szoba. Már csak annyira emlékeztem, hogy teljesen elsötétült előttem minden.