4.rész Miért nem próbálod megszeretni?

Ha Na Ra

Szépen lassan kezdtek visszatérni a színek körülöttem. Lassan kinyitottam a szemem és a kanapén találtam magamat, mellettem, pedig a bátyám szorította a kezemet. Lassan oldalra fordítottam az arcomat, hogy szemügyre vehessem. Amióta nem láttam, már kész férfi lett. nem mintha eddig nem lett volna az, a maga 25 évével, de most már külsőre is igazán férfias lett. Azonban észre kellett vennem, milyen hanyag állapotban van most: Az arca besüppedt, a haja rövidebb mint általában, borzasztóan le van fogyva. A legszembetűnőbb azonban, a katonai egyenruhája.

- Oppa! - alig halhatóan ejtettem ki a számon, mert a testem még mindig borzasztóan gyenge volt.

- Hála az égnek, hogy felkeltél. Tudod te, hogy mennyire aggódtam? Féltem, hogy valami bajod esett. Megkaptad a levelemet igaz?

- Nekem csak apa küldött egy levelet, azzal, hogy te meg fogsz látogatni. Akkor mégis miért van rajtad egyenruha? - kérdeztem teljesen zavartan.

- Azt a levelet én küldtem neked, ameddig a seregben voltam. Kaptam egy hónap el távot és nem volt kedvem visszamenni anyáékhoz és hallgatni, ahogy a sárga földig megaláznak téged. Tudom, hogy neked semmi közöd az egészhez és nem volt szándékos amit tettél.

- Akkor anyát már tényleg kiengedték abból az intézetből?

- Igen szerencsére, már hazamehetett. Még mindig olyan mintha egy valóságos zombi lenne. Nem hiszem el, hogy 3 év után sem tudja elfogadni a tényt, hogy Byul már meghalt és nem tudja őt visszahozni.

- Akkor apáék nem is tudnak arról, hogy itt vagy?

- Nem szóltam nekik. Ők még úgy tudják, hogy a seregben vagyok. Szerettem volna egy kicsit veled lenni, hogy támogassalak. Viszont árulj el nekem valamit: Ki a fene az a Byung Hun? - én a fülem tövéig elvörösödtem, mert eszembe jutott, hogy az ájulásom előtt, valóban Byung Hun nevét emlegettem.
- Ő csak egy fiú, a szomszédból. A barátaival együtt költöztek ide, hogy távol legyenek a rajongóktól.
- Tehát híresség? - kérdezte, miközben a kezembe  nyomott, egy vízzel teli poharat.
- Igen énekes, a barátaival a Teen Top nevű együttes tagjai - feleltem, miközben lehúztam a pohár tartalmát. Chun Yun hirtelen felállt mellőlem, majd hátat fordítva nekem, a szemeit kezdte törölgetni. Ugyan azt hitte, nem veszem majd észre, a szipogásából, mégis arra következtettem, hogy a bátyámnál bizony, eltört a mécses. Ilyen alkalom, pedig talán csak az öcsénk elvesztésekor fordult elő. Nem értettem, mi váltotta ezt ki belőle. Óvatosan felkeltem, majd, mögé állva, átöleltem a derekát.
- Chun Yun mi van veled? - kérdeztem tőle, miközben magam felé fordítva, hagytam, hogy az arcát a vállamba fúrja. Lassan a hátára tettem a kezemet és úgy próbáltam nyugtatni.
- Szörnyen bűntudatom van, amiért nem tudtalak megvédeni. Hibásnak érzem magamat, a költözésed miatt. Ha csak egyszer kiálltam volna érted, ez az egész nem fordult volna elő.
- Nem te tehetsz róla. Azért nem álltál ki, mert tudtad jól, hogy anyáék milyen állapotban voltak. Ha kiálltál volna értem, anya csak rosszabbul érezte volna magát. Nem haragszok rád. te vagy az egyetlen,a kit érdekel mi van velem - erre valamicskét megnyugodott, majd átölelt.
- Elég a könnyekből. Inkább mesélj hogy birod ezt a bezártságot?
- Úgy beszélsz rólam, mintha rab lennék! Csak szeretek egyedül lenni ez nem akkora nagy probléma vagy igen?
- Nem lenne az, ha néha ki is mozdulnál innen. Ha nem mész társaságba, olyan begyepesedett leszel mint az anyánk. Ugye ezt te sem akarod?
- Persze hogy nem. Viszont ha kimennék az emberekhez akkor újra előtörne belőlem a szorongás. Te is tudod mi történt velem 16 éves koromban. Nem szeretném ha ez megismétlődne.
Ha Na az a dolog, már évekkel ezelőtt megtörtént és vége is lett. Ne emészd magadat csak azért, mert Jason szórakozott veled!
- Tudom, hogy nem kéne de akkor is mindig eszembe jut. Bárcsak lennék olyan erős mint te, akkor könnyedén ki tudnék mozdulni innen. Egyébként Suzy érdeklődött a hogyléted felől.
- Az a lány, még mindig olyan szeles és beszédes mint régebben volt? - kérdezte én pedig mosolyogva bólogatni kezdtem. Igen vannak dolgok, amik sosem változnak.
- Na és veled mi van? Nincs senki akit be kellene mutatnod nekem?
- Imádsz ezzel nyaggatni mint mindig. Ha tudni akarod, van menyasszonyom, de Raim nem tudott jönni, mert sok a dolga.
- Ugye az esküvődre azért meghívsz, ha már elfelejtetted közölni velem, ezt a kis információt.
- Nélküled nem is lenne esküvő. Ugye nem okozna gondot neked, ha néhány napig nem csak magadra kellene főznöd? - a szemeim kikerekedtek és elmosolyodtam.
- Nem persze, hogy nem.nyugodtan maradj csak addig ameddig szeretnél. Előkészítem az egyik szobát, gondolom hosszú és fárasztó utad volt idáig.
- Igen, de eleget aludtam a repülőn. Most inkább elkényeztetném a húgomat, vagy gondot jelentene?
- Nem sőt jól is jönne egy kis kényeztetés.
- Nonna  megjöttünk! - ez a hang túlságosan is ismerős volt nekem. Reméltem, hogy a srácok nem most készültek megérkezni, különben kaphatok egy alaposa fejmosást a bátyámtól teljesen jogosan. Sajnos nem volt ekkora szerencsém.
- Mintha azt mondtad volna, hogy antiszociális vagy és nem szereted az idegeneket! - pillantott Byung Hun a bátyámra, aztán pedig rám.
- Idegeneket tényleg nem, de mivel Chun Yun a bátyám, csak nem dobhatom ki innen, vagy igen?
- A bátyád? - a fiúk tekintete döbbenten fordult felém és éreztem, hogy el fogok pirulni.
- Igen. Néhány napig itt fog lakni, szóval addig ha megkérhetlek titeket, ne gyertek ide. Kicsit bosszantó lenne, ha ennyi férfi van körülöttem.
- A fogadásról talán elfelejtkeztél hercegnő?
- Nem Byung Hun nem felejtkeztem el, viszont a bátyám pihenésre vágyik és nem pedig rátok.
- Engem igazán nem zavarnak Hana. Szerintem jó, hogyha ilyen sokan vagyunk!
- Akkor ezt megbeszéltük - CAP rám villantott egy mosolyt én pedig kissé dühös lettem. Nem értem, hogy Chun Yun miért szorgalmazza annyira, hogy ezek itt maradjanak a nyakunkon. Az ő döntése, de tényleg nem értem.
- Élnézést válthatnék néhány szót azzal a bizonyos Byung Hun - nal? - kérdezte a bátyám és mélyen a szemembe nézett. Kitessékeltem a fiúkat, én pedig a falhoz húzódva hallgattam a beszélgetésüket.
- Mégis mit akar maga tőlem?
- Figyelj, nem tudom, hogy mégis mit akarsz a húgomtól, de nem ajánlom, hogy meg merd bántani világos?
- Ő mondta ezt? Nekem semmi okom sincsen rá, hogy megbántsam. Épp ellenkezőleg, szeretném megvédeni Hanat, ugyanis sikerült összeraknom körülötte a szálakat és rájöttem, mi a befelé fordultságának az oka.
- Mégis mire gondoltál?
- Erőszakoskodtak vele igaz? Próbálták megerőszakolni, de valaki megmentette. Később ezt a személyt megszerette, de később ugyanez a személy csapta be őt. Ezért nem akar férfi társaságot vagy nem? - A szemeim elkerekedtek. Honnan a csudából jött rá erre? Mert amit állított az a színtiszta igazság. Valóban erőszakoskodtak velem a középiskolában és az exem Jason mentett meg, aki azonban csúnyán becsapott engem.
- Úgy tűnik eleget tudsz már ahhoz, hogy ezt senkinek se mond el! A szüleink sem tudnak róla és jó lenne, ha ez így is maradna.
- Én nem szólok egy szót sem. Nem akarom, hogy Hana veszélyben legyen.
- Úgy tűnik te igen csak kedveled a húgomat, vagy tévedek?
- Itt annál sokkal többről van szó. Ígéretet tettem valakinek, hogy megvédem őt legyen szó bármiről. Viszont nem tudhat a dologról, különben nem engedné meg, hogy segítsek neki.
- Mégis ki kérte ezt tőled?
- Azt egyelőre nem mondhatom el. Ha eljön az ideje, úgyis ki fog derülni! - én teljesen el voltam képedve. Most akkor mégis mi van? Byung Hun próbál engem megvédeni? De mégis miért és kitől? Sóhajtottam egy nagyot, amit sajnálatosan Byung is meghallott, és rögtön felém fordult. Én teljesen le voltam merevedve és egyre csak a Suzy által emlegetett mondat jutott az eszembe: "Miért nem próbálod őt megkedvelni?" Talán ez lehetne a megoldás a problémámra? Csak meg kellene kedvelnem őt és végre újra hihetnék a férfiakban?