1.rész Az új szomszédok

Egy kellemes tavaszi napnak néztem elébe. Honnan tudtam pontosan, hogy itt a tavasz? Nos mikor elhúztam, a szobámban a függönyöket, a nap megvilágította a szobát. Minden egyszerű és letisztult volt. Barackszínű falak, hozzáillő függönyökkel, fenyőpadló. Mindenhol rend uralkodik. Egyébként a nevem Ha Na Ra, 21 éves vagyok és egyedül élek a házamban. Egy könyvkiadónál dolgozom távmunkában. Hogy miért nem megyek be a saját lábamon dolgozni, majd megyek haza, mikor vége a munkaidőnek? Soha nem hagyom el az otthonom melegét, kivéve ha orvoshoz kell menjek. Mindig rendelek magamnak ennivalót, és igyekszem környezet tudatos életmódot élni. Olyan vagyok mint rapunzel, csak én szeretem is ezt az életet. Hogy miért döntöttem az elszigetelődés mellett, arról nem igen szoktam beszélni, mert túlságosan fájdalmas dolog. Miután kikeltem az ágyból, megfésülködtem és magamra vettem a köntösömet. Lesétáltam a lépcsőn, egyenesen a nappaliba. Előkaptam a füzetemet, ahová a vázlataimat írom. Szeretnék egy nap híres író lenni, hogy majd úgy beszéljenek rólam, mint Ha Na Ra a titokzatos író zseni. Leültem a szőnyegre és elkezdtem írni. Most éppen egy új történeten dolgozok, egy hétköznapi lány, és egy énekes szerelméről. Igazából a lány én lennék, a fiú nos ő egy bandában énekel és történetesen a szomszédom. De, hogy kerek legyen a történet vissza kell ugornunk egy hetet, amikor is a Teen Top beköltözött a szomszédomba és ezzel együtt az éltembe is. Az volt a tavasz első napja. Én most is mint mindig a szobámban voltam és írtam mint a gép. Annyira beleéltem magam, hogy nem is hallottam, mikor csengettek. Mikor végre sikerült feleszmélnem, leszaladtam és kinyitottam az ajtót. A postás volt az és egy levelet hozott nekem, az apámtól. megköszöntem és visszakászálódtam a szobámba., Felbontottam a levelet és elolvastam. Azt írta, hogy már nagyon hiányzok neki és hamarosan meg szeretne látogatni. Fogalmam sem volt, hogy örülnöm kellene ennek, vagy sem. Kicsit megdörzsöltem a szememet, és már nyúltam volna a gyógyszeremért, mikor ráeszméltem, hogy elfogyott. Feltápászkodtam a földről, és bár utáltam ilyet tenni, mégis kénytelen voltam elmenni a gyógyszertárba. Magamra kaptam a kabátomat, s táskámat és kiléptem a ház ajtaján. Igyekeztem teljesen észrevétlen maradni. Nem szeretném, ha megbámulnának engem az emberek. Elkezdtem sebesebben lépkedni, hogy minél előbb odaérhessek, mindenféle feltűnés nélkül. Amilyen szerencsétlen vagyok, nem vettem észre, egy kátyút az út kellős közepén. A csizmám sarka eltörött, én pedig elkezdtem zuhanni. Behunytam a szememet várva, hogy mikor fog a fejem az aszfaltnak csapódni. De nem ez történt. Mikor lassan kinyitottam a szememet, mint derült égből villámcsapás, észrevettem két kart, ami erősen tartja a hátamat. Felpillantottam és a két karhoz, egy igazán bájos arc tartozott. Szinte olyan volt mint a filmekben: A szőke herceg, aki az én esetemben tényleg szőke volt, megmentette a hercegnőt a veszélytől. A srác, aki alig lehetett egy évvel idősebb nálam, szépen lassan felnyomta a hátamat, hogy álló helyzetbe kerülhessek, és ő maga is feltápászkodott a földről. Leporoltam a ruhámat és a srác felé sandítottam.
- Máskor figyelj oda hova lépsz, mert nem mindig leszek ott hercegnő.
- Kösz, hogy megmentettél de inkább megyek, mert dolgom van még.
- Azért a nevedet igazán elmondhattad volna - kiabált utánam, de én mint aki meg se hallotta volna, szaladtam a patikába. Megvettem a gyógyszeremet, majd fizetés után távoztam is. A hasam közben korogni kezdett, ezért csak még jobban igyekeztem hazafelé. Mielőtt beléptem volna a házba nyújtózkodtam egyet. nagy meglepetésemre az ajtó tárva nyitva volt. Biztos elfelejtettem bezárni, mielőtt elmentem. Azonban a legnagyobb meglepetés, csak ezután következett. A hófehér kanapén ugyanis hat, különböző hajszínnel rendelkező srác terpeszkedett. Felhúztam a szemöldökömet, mikor észrevettem a srácot, aki mondjuk úgy megmentett attól, hogy kórházba keljen mennem. A középen ülő fiú felállt, és meghajolt előttem.
- Helló szomszéd, én Cap vagyok, ezek itt meg Niel, Ricky, Changjo, Chunji és L Joe. Mi vagyunk az új szomszédaid - vigyorgott a srác, mire én összehúztam a szemeimet.
- A szüleitek cirkuszi bohócokról neveztek el titeket, vagy kémek vagytok és ez a speckó fedőnevetek?
- Nem dehogyis, ez a művésznevünk. Mi vagyunk, a Teen Top. Hihetetlen, hogy nem ismersz minket.
- Már, hogy ne ismernélek titeket, mindennap megy a rádióban, a kissé nyálas zenétek. Csak kíváncsi voltam, hogy mit fogtok rá reagálni. Egyébként az L Joe hülye név, miért nem maradsz az igazi nevednél Byung Hun - vetettem oda, a szőke srácnak, mire védekező üzemmódba kapcsolt.
- Mert ki figyelne fel egy ilyen névre? Valami ütős kellett hercegnő. Ne feledd, hogy én voltam az aki megmentett téged.
- Mert magamtól nem tudtam volna megoldani igazam van? - mindkettőnk szeme már villámokat szórt, mikor a C.A.P nevezetű tag a kezét kettőnk közé emelte.
- Skacok nyugodjunk meg és üljünk vissza a helyünkre.
- Egyébként mégis ki engedett be titeket? - fordultam C.A.P felé, és megrebegtettem a szempilláimat.
- Nem kellett beengedni, betaláltunk magunktól is - vigyorgott, én pedig a homlokomra csaptam. Az idoloknál, csak az agyatlan idolokat utálom jobban. nem elég nekem, hogy utálok kimenni az emberek közé, de most még társaságot is kaptam, hat agyilag ötéves srác személyében. Ha a rajongók esetleg ide mernének jönni, én kikergetem ezeket a világból. Még csak az kéne, hogy felforgassák az én nyugodt kis életemet.
- Hát fiúk, nagyon örülök, hogy itt voltatok, de most ideje könnyes búcsút vennünk egymástól - mondtam nekik és egyesével kitessékeltem őket a lakásból. Fogtam behúztam a függönyt, de még előtte vetettem egy pillantást, a Byung Hun nevű fiúra. Lehet, hogy egy kicsit beképzelt, de annyira angyali arca van. Sóhajtottam egyet, és a kanapéra ültem. Elkezdtem írni, ahogy általában, de közben elfogott az álmosság, ezért lepihentem. Úgy egy órát pihenhettem, mikor az ajtón valaki hangosan dörömbölni kezdett. Kómás fejjel baktattam az ajtóig, és kinyitottam.
- Kérlek engedd meg, hogy nálad lakhassunk! - toporzékolt a hat srác az ajtóm előtt, és mind egyszerre hajolt meg előttem. Én csak megforgattam a szememet, majd belöktem őket az ajtón, és bezártam. A fiúk egy kicsit megkönnyebbültek. Biztos azt hitték, hogy ez beleegyezés a részemről.
- Mégis minek akarnám azt, hogy ti itt éljetek, az ÉN házamban?
- Mert mi fiúk vagyunk, és minden háztartásba kell egy nő. Mivel nőt nem találtunk, ezért kértünk meg téged - magyarázta Byung Hun, mire én készültem neki ugrani, de Niel lefogott.
- Hogy érted azt, hogy nem vagyok nő? nem engedem meg, hogy a házamban éljetek, mert csak rontanátok itt a levegőt. Esküszöm nektek, rosszabbak vagytok mint a betörők!
- Ezt meg hogy érted? - kérdezte értelmetlen fejjel Ricky
- Őket legalább el tudom azzal üldözni, hogy hívom a zsarukat, de titeket még azzal sem lehet.
- Hívd csak nyugodtan, de hogy akarsz beszélni velük, ha félsz még az utcára is kimenni? - kérdezte Byung Hun, és gúnyos vigyorral meredt rám.
- Honnan szedte azt, hogy én nem szeretem az embereket?
- Túlságosan antiszoci fejed van, szóval nem volt nehéz megállapítani ezt.
- Most már tényleg menjetek el, mert nem szeretném rátok fecsérelni az időmet. Vannak ennél fontosabb dolgaim is.
- Mint például az, hogy ücsörögsz a szobádban, és szomorú képet vágsz? nagyon izgi mondhatom.
- Miért ti mit csináltok? Ugráltok a kanapétokon, mint az ötévesek, és kacarásztok a vakvilágba?
- Még az is izgibb, mint egyedül gubbasztani az ágyban.
- ha nem mentek el magatoktól, akkor kidoblak titeket. Higgyétek el, nekem tökéletes az életem úgy ahogy van - szerencsére vették a lapot és kisétáltak a házból. Szinte már fújtattam a dühtől. Szívesen folytattam volna, az előbb olyan hirtelen befejezett tevékenységemet, de a barátnőm Suzy rontott be a házba. Úgy érzem ma már nem lesz nyugtom az tuti.
- Ha Ra Ha Ra, képzeld el mit hallottam!
- Először is nyugodj meg, másodszor meg ne hívj így, mert tudod mennyire utálom ezt a nevet.
- A Teen Top itt van a mi városunkban és azt mondják, hogy elég sokáig lesznek itt.
- Tudom, épp egy perce voltak itt, hogy ide könyörögjék magukat hozzám, mert képtelenek gondoskodni magukról.
- Tessék? A Teen Top a te szomszédodban? Ez meg hogyan lehetséges?
- Menj csak át nyugodtan, ha akarsz. Ha azt mondod nekik, hogy a barátnőm vagy biztos szívesen fogadnak a házban.
- Rendben rohanok is, mert el fogok késni szia - kiabálta és már ott sem volt.

C.A.P szemszöge.

Végre sikerült kipakolnunk a cuccainkat. Már mind a hatan nagyon untuk, hogy folyton rajongók rohamozták meg a lakásunkat, ezért egy csendesebb helyre vágytunk. A szomszéd lány, egy kicsit gorombának tűnt, de persze őt is meg lehet érteni. Biztos nem könnyű, ha a szomszédod finoman szólva igazi világsztár. Byung nagyon kiakadt a lányra, pedig nem is mondott neki semmi rosszat. Sőt még vicces is volt, ahogyan kigúnyolta a nevét. Már az utolsó dobozt pakoltuk kifelé, mikor megremegett a lépcső, és egy barna hajú lány jelent meg a szoba küszöbén. Ahogy meglátott engem félre lökte a többieket, és a kezeit átkulcsolta na derekamon.
- Suzy vagyok, 21 éves és Oppa vegyél el! - kiabálta, a többiek pedig alig bírták elfojtani a nevetést.
- Mégis hogy kerültél ide?
- A szomszédból jövök, a legjobb barátnőm Ha Na lakik ott biztos, hogy ismeritek mert ő küldött ide hozzátok.
- Szóval te ismered Ha Na - t? Ez szuper mert mi is meg akarjuk ismerni. Mégis miért zárkózik el az emberek elől?
- Azt sajnos nem mondhatom el, mert megígértem neki. De ne aggódj, ha hozzád megyek és a férjem leszel, biztosan elmondja majd neked az okát.
- Figyelj cica, mégis miért kéne elhinnünk, hogy ismered a kis hercegnőt? - vágott közbe Byung mi pedig csak bólogattunk.
- Ha akarod felhívhatom neked, hogy ő maga is elmondja.
- Suzy nyugi elhisszük ő csak viccelt veled. De most ha nem haragszol, folytatnunk kellene a pakolást.
- Rendben van Oppa, én mindig várni fogom a hívásodat - végül fogta magát és hazament.

Ha Na szemszöge.

Nos így történt, hogy megismerkedtem a Teen Top bandával. Már lassan két hét telt el azóta az ominózus nap óta. Azóta a napjaim nagy részét, már nem csak az írás, de a fiúk utáni leskelődés tölti ki az időmet. Mivel nem szeretnem ezeket még egyszer a házamban látni, folyton szemmel kell őket tartanom. Beszereztem egy távcsövet, így sikerül megfigyelnem őket. Letettem a tollamat a füzet mellé, és előkaptam a távcsövet. A szomszéd ablak felé irányítottam és belenéztem. Láttam, hogy Niel Ricky és Chunji reggelit csinálnak. A többi három biztosan alszik, vagyis szerencsém van. Úgy döntöttem ideje lesz felöltöznöm. Felsiettem a lépcsőn, de a rémülttől frászt kaptam.

- Mi a fenét csináltok? - kérdeztem, mikor megláttam, hogy C.A.P és Byung Hun az ágyamon terpeszkedik.

- Hahó szomszéd, remélem nem zavarunk. Nagyon finom kávét főztél, szívesen innám ezt minden nap - kacsintott rám C.A.P én pedig elhúztam a számat.

- Hogy jöttetek be ide?

- Az udvaron lévő fa ága átnyúlik a házunkhoz, nem volt könnyű de megoldottuk - vigyorgott Byung Hun, én pedig ökölbe szorítottam a kezemet.

-. Rosszabbak vagytok mint a betörők. Azok legalább akkor jönnek, mikor senki nincs itthon. Ajánlom nektek, hogy fussatok, mert ha elkaplak titeket végetek van - haragos tekintettel bámultam rájuk, ők pedig ijedten pattantak fel az ágyról, és elkezdtek szaladni lefelé a lépcsőn. Én persze rögtön futottam utánuk. A konyhán keresztül kergettem őket, egészen a kanapéig. Odáig bírtuk mind a hárman, végül csak eldobtuk magunkat a kanapén. Mindhárman nevetni kezdtünk. Lehet, hogy ez az idióta bagázs teljesen felforgatta az éltemet, de biztos vagyok benne, hogy képes leszek mindent a normális kerékvágásba visszaállítani.